Az egyik ilyen feltárt ok az úgynevezett tárgyvesztésre adott reakció. A veszteség tárgya bármi lehet: szeretett partner elvesztése, barátok elvesztése, társadalmi státus, munkahely elvesztése. A depressziós személy azért reagál olyan intenzíven, mert a jelen helyzet a gyermekkorban átélt tárgyvesztések félelmét idézi fel. Ezeknek az embereknek a szeretet és a gondozás iránti szükséglete valamilyen okból nem elégülhetett ki gyermekkorukban. A későbbiekben bekövetkező veszteség miatt a személy visszacsúszik az eredeti veszteség időszakában átélt tehetetlenség és függőség állapotába. A depressziós beteg viselkedés részben a szeretetigény kifejeződése: a tehetetlenséget, valamint a szeretet és a biztonság utáni vágyat mutatja.
A tárgyvesztéssel járó reakciót bonyolítja a düh, amit az elvesztett személy iránt érzünk. A depresszióra hajlamos személyek megtanulják, hogy tudják ellenséges érzéseiket elnyomni, mert félnek, hogy elidegenednek azoktól, akiknek a támogatásától függnek. Amikor a dolgok rosszul mennek, dühüket befelé fordítják, és magukat vádolják.
Például egy ember, akit főnöke kirúgott állásából, rendkívül ellenséges érzelmekkel viseltethet főnöke iránt. Mivel azonban dühe szorongást gerjeszt, a projekció elhárító mechanizmusát alkalmazva belsővé teszi érzelmeit: nem ő dühös, hanem mások dühösek őrá. Úgy gondolja, hogy főnökének jó oka van arra, hogy elutasítsa őt, hiszen teljesen ügyetlen, és semmi érdemlegeset nem tud felmutatni.
A depressziós személy alacsony önértékelése és értéktelenség érzése a szülői elismerés utáni gyermeki szükségletből fakad. A kisgyermek önértékelése a szülők szeretetétől és elismerésétől függ. Amint azonban a személy éretté válik, önértékelése egyre inkább saját teljesítményéből és hatékonyságából táplálkozik. A depresszióra hajlamos emberek önértékelése külső forrásból ered: mások elismeréséből és támogatásából. Amikor ez a támogatás elmarad, a személy a depresszió állapotába zuhan.
Másik kiváltó ok lehet a megerősítés hiánya. A depressziós személy inaktivitása és szomorúsága a pozitív megerősítés alacsony arányának és/vagy a kellemetlen élmények magas arányának köszönhetően alakul ki.
A depressziót kiváltó események közül sok csökkenti az elérhető megerősítések számát. A depresszióra hajlamos személyek szociális készségei ráadásul hiányosak lehetnek mind a pozitív megerősítések megszerzése, mind a kellemetlen eseményekkel való megküzdés szempontjából.
Miután valaki depresszióssá és passzívvá vált, a megerősítés fő forrásai mások együttérzése és a hozzátartozóktól vagy barátoktól kapott figyelem. Ez a figyelem kezdetben éppen a sírást, panaszkodást, önkritikát, öngyilkosság emlegetését erősíti meg.
